A Wharton Egyetemen dolgozó Matthew Killingsworth tavalyi kutatása azt mutatja, hogy a korábbi befolyásos munkákkal ellentétben nem létezik olyan vagyoni szint (ő ezt dollár szintnek mondja természetesen), ami felett a pénz jelentősége csökkenne.
Ennek egyik lehetséges oka: a magasabb jövedelműek úgy érzik, hogy nagyobb kontrollt gyakorolnak az életük felett.
Mi a kapcsolat a pénz és a jólét között?
„Ez az egyik legtöbbet vizsgált kérdés a szakterületemen” – mondja Matthew Killingsworth, a Penn Wharton School vezető munkatársa, aki az emberi boldogságot tanulmányozza.
„Nagyon kíváncsi vagyok rá. Más tudósok is kíváncsiak rá. A laikusok is kíváncsiak rá. Ez egy olyan téma, amiben mindenki folyamatosan lavírozik.”
A kérdés megválaszolásához Killingsworth 1.7 millió adatpontot gyűjtött össze több mint 33 000 résztvevőtől, akik a mindennapi élet során pillanatnyi visszajelzéseket adtak aktuális érzéseikről.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmányában Killingsworth megerősíti, hogy a pénz valóban befolyásolja a boldogságot, és – ellentétben a témában végzett korábbi nagyobb kutatásokkal, amelyek szerint ez a szint 75.000 dollár (a Portfolio szerint itthon ez havi 1.2 millió forint fizetés), – nem volt olyan dollárvagyon szint, amely fölött már nincs befolyása az egyén boldogságára.
Értsd: akinek mondjuk 100 millió forintja van a számláján, az boldogabb, mint akinek csak 10 millió forintja van. Aki pedig milliárdos, az még boldogabb a kutatás szerint, hiszen a többieknél bőségesebb vagyon nagyobb kontrollt biztosít az élete felett,.
Killingsworth munkájának nagy részét az úgynevezett tapasztalati mintavételezés technikájával végezte, amely során az embereket arra kérte, hogy napjuk véletlenszerűen kiválasztott pillanataiban ismételten töltsenek ki rövid kérdőíveket.
„Így megtudhatjuk, hogy mi történik valójában az emberek hétköznapjaiban, ahogyan élik azt, milliónyi pillanatban, amikor dolgoznak, beszélgetnek, esznek és tévéznek.”
A pénz és a boldogság kapcsolatát vizsgáló korábbi tanulmányok többsége az értékelő olyan jólétre összpontosított, amely az élettel való általános elégedettséget foglalja magában.
Killingsworth azonban ebben a tanulmányban az értékelőt aktuálisan megtapasztalt jólétet is meg akarta ragadni. Ez utóbbi azt jelzi, hogy az emberek hogyan érzik magukat az adott pillanatban.
Az általa létrehozott Track Your Happiness nevű alkalmazáson keresztül az emberek ezt naponta néhányszor rögzítették, a bejelentkezési időpontok résztvevőnként véletlenszerűek voltak.
A tapasztalt jóllét (igen, két „l”-lel) mérésére minden egyes bejelentkezésnél megkérdezték tőlük, hogy „Hogy érzi magát most?” egy „nagyon rosszul” és „nagyon jól” közötti skálán.
A folyamat során a résztvevők legalább egyszer válaszoltak arra a kérdésre is, hogy „Összességében mennyire elégedett az életével?” egy „egyáltalán nem” és „rendkívül jól” közötti skálán. Ez az értékelő jólétet mérte.
A tapasztalt jóllét másodlagos mérőszámai 12 konkrét érzést tartalmaztak,
- öt pozitív (magabiztos, jól, inspirált, érdeklődő és büszke)
- és hét negatív (félelem, düh, rossz, unatkozás, szomorúság, stressz és zaklatottság).
Az értékelő jóllét másodlagos mérőszámai közé tartozott az életelégedettség két másik mérőszáma, amelyeket egy felvételi felmérésen gyűjtöttek be.
„Ez a folyamat ismételt pillanatképeket adott az emberek életéről, amelyek együttesen egy összetett képet, egy stop-motion filmet adott az életükről” – mondja.
Összesen 33.391, az Egyesült Államokban élő, 18-65 év közötti személy adott 1.725.994 jelentést az éppen megélt jóllétről.
„A tudósok gyakran beszélnek arról, hogy megpróbálnak reprezentatív mintát kapni az emberekről magukról” – teszi hozzá. „Én az emberek életének pillanatairól próbáltam reprezentatív mintát szerezni.”
Killingsworth ezután kiszámította a jóllét átlagos szintjét minden egyes személy esetében, és elemezte annak kapcsolatát az adott személyek jövedelmével.
Részben egy 2010-es tanulmány eredményeit próbálta megerősíteni, amely szerint az emberek jóléte folyamatosan növekszik amint egyre több pénzt keresnek, de a megtapasztalt jólét ott tetőzik, amint a háztartások éves jövedelme eléri a 75.000 dollárt.
„Az volt az elképzelés, hogy a pénz e fölött a szint fölött már nem számít, legalábbis abban a tekintetben, hogy az emberek pillanatról pillanatra hogyan érzik magukat” – mondja.
„De amikor a jövedelmi szintek széles skáláját vizsgáltam, azt találtam, hogy a jólét minden formája tovább nőtt a jövedelemmel. Nem látok semmiféle görbületet a skálán, egy olyan fordulópontot, ahol a pénz már nem számít. Ehelyett folyamatosan növekszik.”
„Így várható, hogy egy-egy 25.000 és 50.000 dollárt kereső ember jóléte ugyanannyira különbözik egymástól, mint egy-egy 100.000 és 200.000 dollárt kereső emberé. Más szóval a jövedelem arányos különbségei mindenkinek ugyanannyit számítanak”.
Ezen túlmenően Killingsworth munkája mélyebb megértést is nyújt a jövedelem és a boldogság közötti kapcsolatról.
Szerinte a magasabb jövedelműek részben azért boldogabbak, mert nagyobb kontrollt éreznek az életük felett.
„Ha több pénzed van, több választásod van arra vonatkozóan, hogyan éld az életed. Ezt a pandémia alatt is láthattuk/láthatjuk. Azok az emberek, akik a fizetésükből élnek és elveszítik a munkájukat, el kell elvállalniuk az első elérhető munkát a talpon maradás érdekében. Még ha az nem is tetszik nekik.
Akinek van anyagi fedezete, az pedig várhat egy olyanra, ami neki jobban megfelel. A nagyobb és kisebb döntések során a több pénz több választási lehetőséget és nagyobb önállóságot biztosít az embernek.”
Mégis, szerinte a legjobb lenne, ha a sikert nem pénzben határoznánk meg.
„Bár a pénz jót tehet a boldogságnak, azt látom, hogy azok az emberek, akik a pénz és a siker közé egyenlőségjelet tettek, kevésbé voltak boldogok, mint azok akik nem. Azt is megállapítottam, hogy azok az emberek, akik több pénzt kerestek, de ezért tovább dolgoztak, úgy érezték, hogy jobban szorítja őket az idő.”
Bár a tanulmány azt mutatja, hogy a gazdagság a korábban vélt szintnél többet számít, Killingsworth azt sem szeretné, ha a tanulságok azt az elképzelést erősítenék, hogy az embereknek jobban kellene a pénzre koncentrálniuk. Valójában azt találta, hogy a jövedelem összességében csak szerény mértékben határozza meg a boldogságot.
„Az emberek túlhangsúlyozzák a pénzt, amikor arról gondolkodnak, hogy milyen jól alakul az életük” – mondja Killingsworth.
„Igen, ez (mármint a pénz) egy olyan dolog, ami a korábban véltnél jobban számít, de ez csak egy a sok közül, amire az emberek befolyással tudnak lenni.”
Inkább azt reméli, hogy ez a kutatás segíthet előbbre vinni a beszélgetést, hogy megtalálhassuk általa „az emberi boldogság egyenletét”.
Hajrá!
