A vállalati vezetésről kevesen tartják, de valójában igazi művészet, amikor az embereket a személyiségünkkel győzzük meg, hogy önként azt tegyék, amit a vezető helyesnek tart a céges siker számára.
Tehát nem én kiáltom ki magamat vezetővé, hanem az alkalmazottaknak kell eldönteni, hogy valóban a vezetőjük vagyok-e. Nem az én érdemem egy sikeres és fenntartható vállalat létrehozása, hanem az ügyfeleim döntik el, hogy megéri-e megvásárolni a termékeimet.
Ahogy a német festő, Paul Klee (1879-1940) mondta: „A művészet nem reprodukálja azt, ami látható, hanem láthatóvá teszi azt”, eszerint a vezetés nem azt tükrözi, ami látható, hanem láthatóvá teszi a vezetés erényeit és bűneit.
„A menedzsment mesterség, a vezetés pedig művészet.”
A vezetést tekinthetjük a belső értékrend, valamint a saját erkölcsi iránytű lakmusztesztjének is. Az emberek többnyire megérzik a szimulálást és a színlelést.
A vezetés művészet és nem mesterség
A menedzsment mesterség, a vezetés pedig művészet. A menedzserek és a vezetők egyaránt befolyásolni akarják mások tetteit. A menedzser elsősorban technikai, a vezető pedig inkább a személyes képességeit használja.
A menedzsment egy technika, a vezetés pedig egy művészet. Az előbbi „én”-orientált, az utóbbi pedig a „mi” kategóriában gondolkodik, tehát elsősorban az alkalmazottjaira fókuszál.
Amikor egy beosztott a menedzserével beszél, az az érzése, hogy a főnök a fontos. Amikor viszont egy igazi vezetővel társalog, akkor az alkalmazott tudja, hogy ő is ugyanúgy számít, mint a felettese.
Ezért minden egyes magasabb beosztásban dolgozó személynek fel kell tennie magának a kérdést, hogy ő inkább vezető vagy menedzser!
Íme néhány kulcsszó a megkülönböztetéshez
A menedzser vagy főnök problémamegoldó, míg a vezető segíti a beosztottjait rávezetni a megoldásra. Előbbi mindig képes gyakorlati felelősséget vállalni, utóbb azonban pluszban még stratégiai felelősséggel is bír.
A menedzser aktívan cselekszik, mindig gondolkozik a problémán, jobban koncentrál, miközben a vezető viszont inkább „vállalkozik”, ugyanakkor sokkal előrelátóbb, emberközpontúbb.
Egy másik alapvető különbség a két típus munkamódszerében található: a menedzserek mindig jól akarják csinálni a dolgokat, de a vezető ezzel szemben mindig a helyes teendőkre koncentrál, és a hatékonyságra figyel.
A vezetés, mint művészet
A vezetés olyan művészet, amely nem a láthatót tükrözi, hanem felismerhetővé teszi a vezető belső jellemét, megtisztelő személyiségét. Az igazi vezető nem arra összpontosít, hogy etikus dolgokat tegyen, hanem arra, hogy mindig etikusan cselekedjen.
A kettő között óriási különbség van! A cég sikere érdekében érdemes elsajátítani a vezetés művészetét, hiszen egy igazi vezetőhöz jobban kapcsolódnak az alkalmazottak, mint a megszokott, csupán utasításokat osztogató főnökhöz.
Ez nem mesterség. Ez művészet.
