Dicsérni tudni kell. Ezt jól tudják az édesanyák és az édesapák, a cégvezetők, a vezető beosztású alkalmazottak és az üzletemberek is. A dicséret ösztönöz, elismerést bizonyít és ápolja az emberi kapcsolatokat. Ám jól dicsérni nem is olyan egyszerű, ezért tekintsük át, melyek a helyes dicséret titkai!
A dicséret közvetlenül kövesse a tettet!
Csak az azonnali dicséretnek van maximális hatása. Minél hamarabb megtesszük a tettet követően, dicséretünk annál mélyebbre hatol.
Sok cég és nagyvállalat időközönként jutalmazza a dolgozóit. Gyakori eset, hogy a karácsonyi ünnepek előtt tartanak egy úgynevezett évzáró bulit, amikor kiosztanak néhány elismerést a legsikeresebb és legszorgalmasabb kollégáknak. Ám így az okot adó esemény után csak hosszú hónapokkal jutalmazzák a sikeres kollégát, ami miatt az ösztönző hatás szinte teljes egészében elmarad. A késői jutalmazás nem járul hozzá, hogy a kolléga hasznosabbnak érezze magát, nem változtatja az önmagáról alakított énképét és csak minimálisan hat a jövőbeli cselekedeteire.
A dicséret mindig legyen konkrét és célzott!
Amennyiben egy jól körülhatárolt cselekedetet vagy egy konkrét viselkedésformát dicsérünk, hathatósabban elősegítjük annak jövőbeli újbóli megismétlődését. Minél pontosabban tudatjuk a megdicsért féllel a dicséret okát, annál pontosabban és motiváltabban törekszik annak ismétlésére.
Figyeljünk oda és kerüljük a túl általános dicséreteket. Ha a beosztottunknak azt mondjuk, jól dolgozik, a dicséretünknek aligha lesz pozitív hozadéka. Ellenben ha a konkrét munkáját dicsérjük, az sokkal nagyobb valószínűleg hat rá ösztönzően. Mondjuk neki ezt például: „A délelőtti tervrajz nagyon szép munka volt. Ilyen igényességet várnak tőlünk a feletteseink is.”
Ezáltal ösztönözzük a kollégát a hasonló minőségű és precizitású munkavégzésre. Reális az esélye, hogy ezt teljesíteni is fogja, hiszen képes rá.
Ám ez az elv nem csak a főnök-munkavállaló felállásban érvényes, hanem az élet minden területén, még a családban és a gyermeknevelésben is. A gyermeknek még inkább szüksége van a folyamatos dicséretre, ezáltal alakul ki egyfajta értékrend a munkájában, ami hatalmas befolyással van arra, milyen emberré válik.
A gyermeket sem dicsérjük általánosságban. Ne azt mondjuk neki, hogy „jó fiú vagy”, hanem határoljuk be a dicséretet kiváltó cselekedetet. Például: „Ügyesen elkészítetted a házi feladatod és a szobádat is szépen feltakarítottad délelőtt.”
A dicsérés célja és „mechanikája” roppant egyszerű: azokat a cselekedetek, tetteket és viselkedésjegyeket dicsérjük, amelyeket újra és újra szívesen látnánk az adott személytől.
Használjuk a nyilvánosság hatalmát a dicséret hatásának növeléséhez!
A dicséret akkor ér célba leghatékonyabban, ha maximális elismerés övezi. Ehhez remek eszköz lehet a nyilvános dicséret. Amennyiben nyilvánosan, például a munkatársai előtt dicsérünk meg valakit, annál nagyobb hatással lesz az önbecsülésére. Ugyanez igaz a nagy hallgatóság előtt átadott díjakra, elismervényekre és diplomákra is, ám ezeknél az azonnaliság szenved hiányt a legtöbb esetben.
Soha nem szabad lebecsülni a dicséret jelentőségét és erejét! Az emberek szinte bármire képesek, hogy elismert kollégák és elismert emberek legyenek, ez jelenti számukra a siker egyik összetevőjét. Az emberek ki vannak éhezve az elismerésre és a dicséretre, ne tagadjuk meg ezt tőlük! Ahogyan mi is ki vagyunk éhezve ugyanerre, mi is várjuk az elismerést a környezetünk minden szereplőjétől.
A jó vezetők fel vannak készülve, hogy ezzel a praktikával hatékonyan befolyásolják a dolgozók munkamorálját. Dicsérni nem fáj és nem kerül semmibe, ugyanakkor kivételes erejű ösztönzés, ha jól alkalmazzuk.
