Van egy zseniális önéletrajzod, több diplomád, és olyan készségeid, amelyek a kinézett cég számára komoly előnyként szolgálnak? Beszélsz idegen nyelveket, van gyakorlatod, és képes vagy a kihívások megoldására?
Ez mind remekül hangzik, de aztán végül jön a hideg víz: nem téged vesznek fel! Persze talán érezted az interjú után, hogy valami gond volt… de nem tudsz rájönni, hogy mi az.
Olvasd el az alábbiakat, és rájöhetsz, mi nem tetszhetett a felvételiztetőnek!
Háromból egy munkáltató már az első másfél perc alatt eldönti, hogy felveszi-e a pályázót vagy sem.
A döntő momentum (55 százalékos aránnyal) az, hogyan jössz be az ajtón, hogyan lépkedsz, és milyen öltözék van rajtad. Csak ezután következik a helyes beszéd a maga 38 százalékával, és alig 7 százalékban számít, amit mondasz.
A rikító, vagy túl divatos öltözék nem megfelelő az állásinterjúra, a HR szakemberek a sötét színeket kedvelik inkább.
Sokat számít az is, hogy valakin látszik-e tetoválás – hacsak nem kimondottan olyan munkakört szeretnél megpályázni, ahol még jól is jöhet -, legfeljebb csak beszélj róla, de ne mutogasd.
Minden egyes negatív megnyilvánulás csak ront az esélyeden, amihez negatív gondolatot lehet társítani.
Miközben te beszélsz, próbálod magadat eladni, a felvételiztető ezen töpreng:
- „Vajon miért nem néz a szemembe, amikor válaszol? Lehet, hogy hazudozik?”
- „Miért nem mosolyog? Ez nekem itt ne mérgezze a hangulatot…”
- „Miért nem ül egyenesen? Elég nyomasztóan néz így ki.”
- „Miért fonja keresztbe a karját?”
Mielőtt részt veszel álmaid állásinterjúján, érdemes otthon felkészülnöd mindenre: milyen öltözékben jelensz meg, milyen cipőt veszel fel hozzá, hogyan fogsz viselkedni az interjú alatt.
Sok érdekes információt nyerhetsz, ha elolvasol egy nem verbális kommunikációról szóló könyvet, például Allan Pease – Barbara Pease szerzőpáros Testbeszéd enciklopédiáját.
