A családi élet nehéz pillanatai hatással vannak a beosztottak munkateljesítményére. A cégvezetők próbálnak olyan megoldásokat kitalálni, ami ezeket a nehéz pillanatokat megkönnyíthetik munkavállalóik részére – „a profit érdekében bármit!” felkiáltással…
Sok vállalat vezeti be ma is a munkahelyi óvodákat – bár az elképzelés nem újkeletű. A rendszerváltás előtti években a nagy acélgyárak rengeteg bölcsödét és óvodát építettek fel, hogy a munkások gyerekeit el tudják helyezni – kellett a munkáskéz, kellett a termelés.
Ez a gondolat vezeti azokat a cégeket is, akik munkahelyi gyermekmegőrzött építettek – ha beteg lett a csemete, a szülőnek nem kellett betegállományba mennie; elég, ha bevitte a gyermekét a vállalati gyermekmegőrzőbe, ahol szakképzett ápolónő felügyelte a gyerekek gyógyulását.
Látszólag ez nagyon szépen hangzik, de a beteg gyermek szülője így is azon rágódik, hogy mi a helyzet a gyerekével – lázas, evett – ivott, sír-e az anyukája/apukája után?
Hogyan bánik vele az ápolónő – megsimogatja a fejecskéjét, megöleli, szeretgeti-e egyáltalán?
Az ehhez hasonló gondolatok mellett a munka hatékonyságán jól meglátszik, hogy mennyire átgondolatlan az ötlet és a koncepció is.
Hiába megy be az alkalmazott dolgozni, ha olyan terhek nyomasztják, melyek megosztják a figyelmét: akkor csak a jelenlétével szaporítja a létszámot, érdemi teljesítménye nem éri el az ötven százalékot sem.
Olvasható olyan céges kezdeményezésekről is, hogy a munkahelyi feladat befejezhető akár otthon is. Nyilván első blikkre nagyon jó ötletnek tűnik, hogy a dolgozó – mondjuk asszisztens – otthon, a megszokott békés kis környezetében fejezze be a papírmunkákat.
A probléma ott indul, amikor a főnők ad még egy-két plusz feladatot – „ha már hazaviszed, légy szíves pluszban készítsd elő a…..” kezdetű mondatok ellen többnyire nem mer tiltakozni egyetlen beosztott sem.
Aztán hazaérve, a feladatokkal a kezében és fejében nem tud kikapcsolódni, energiával feltöltődni, így másnap – igaz, hogy a feladat el van végezve – de fáradtabban, ingerlékenyebben érkezik a munkahelyére: hosszú távon egyszerűen kikészülnek az idegei. További munkavégzése nem lesz hatékony, ez pedig a profitban jelentkezik majd kiesésként.
Ahhoz, hogy a munkaadó és a munkavállalói érdekek találkozzanak, érdemes megszabni a határokat, egyeztetni és közelítenie kell az elvárásoknak – írja tanulmányában Nigel Marsh négygyerekes apa, amerikai szakértő. Neki pedig hihetünk, hioszen számos multinacionális cégnél volt munkamániás.
