Ami nem öl meg, az megerősít – vallotta a világ egyik legismertebb filozófusa, Friedrich Nietzsche. Ám a legújabb poszttraumás fejlődéssel kapcsolatos kutatások ennek épp az ellenkezőjét állítják. Mi az igazság? Itt az ideje újraértékelni mindazt, amit eddig a léleképülésről gondoltunk?
A klasszikus pszichológiai kutatások azt sugallják, hogy a traumatikus élményből felépülők mintegy fele nem csupán eredeti életét nyeri vissza, de érzelmi intelligenciája gyarapszik, kapcsolati készsége erősödik, valamint jobban megbecsüli a környezetét. Ezt a jelenséget a tudomány poszttraumás fejlődésnek nevezi.
A gondolat, miszerint a negatív előjelű eseményekből szegről-végről profitálhatunk valamit reménykeltő lehet, különösen ezekben a vészjósló időkben. Világszerte hozzávetőleg 6,3 millió emberéletet követelt a koronavírus, az orosz-ukrán háború ötödik hónapja tart, és nem látszódik a vége, az Európát sújtó gazdasági válság pedig még csak most kezd kibontakozni. Az amerikai Pszichológiai Tudományok Szövetsége feltette a tabudöntögető kérdést: mindez valóban a fejlődésünket szolgálja?
A poszttraumás fejlődés csupán egy mítosz?
A Pszichológiai Tudományok Szövetségének számos kutatója azt állítja, hogy a fejlődés nagyrészt illuzórikus, és az ezzel kapcsolatos eddigi vizsgálatok komoly módszertani hibákat tartalmaznak. A kutatók érvelése szerint a probléma a nyugati típusú gondolkodásmódban gyökerezik, amely hajlamos a pozitív érzelmek túlzott felértékelésére, valamint a negatív érzelmek figyelmen kívül hagyására.
A nyugati típusú gondolkodásmód – vallják a kutatók – arra kényszerítheti a traumából felépülőket, hogy tagadják le vagy fojtsák el az olyan negatív érzéseiket, amelyeknek káros következményei lehetnek. Eranda Jayawickreme pszichológus, a Wake Forest Egyetem kutatója szerint a pozitív megerősítés utáni vágyakozás toxikus kulturális narratívákat állít elő.
Dr. Richard Glenn Tedeschi professzor, az Észak-Karolinai Egyetem kutatója úgy véli, hogy egy trauma kettéhasítja az ember életét előtte és utána időszakra, így sokaknak jól megkülönböztethetővé válnak az időhöz köthető változások.
A traumán átesett személy pedig hajlamos azt vallani, hogy az események hatására jelentős változás állt be az életében, amit inkább élettapasztalatnak, pozitív fejlődésnek jelöl meg.
