A nyelvvizsgáról mindenkinek van véleménye, legfőképpen az egyetemistáknak és főiskolásoknak, akik enélkül nem vehetik kézhez a diplomájukat. De vajon milyen szereppel bír a munkaerőpiacon?
A munkaerőpiac a legkevésbé igényli a nyelvvizsgát. A cégek maguk vizsgálják a jelentkezők tudásszintjét, mindezt roppant egyszerűen és hatásosan. Számukra a gyakorlati tudás a mérvadó és a legkevésbé érdekli őket, hogyan készültünk fel a vizsgára néhány évvel ezelőtt.
Ettől függetlenül a nyelvvizsga intézményét nem szabad leírni és a pozitív tulajdonságát el kell ismerni. A nyelvtanulók számára motivációt jelent, így hát a tudásszintjük szépen növekszik. Sajnos általában csak addig, amíg a tanuló sikeres vizsgát nem tett. Ezzel megvalósul a cél és elszáll a további motiváció.
Pedig a nyelvvizsga intézménye nem magát a papír megszerzését, hanem a tényleges funkcionális tudás megszerzését célozza. Itt viszont némi gubanc kerül a rendszerbe. Amikor a tanuló megszerzi a papírt, egyszerűen félbehagyja a tanulást, nem alkalmazza a gyakorlatban a megszerzett tudást, így az lassan kopni kezd.
A nyelvtanulás olyan, mint a sport. Ha nincs már motivációnk és abbahagyjuk, a nehezen megszerzett eredmények lassan kopni kezdenek, leeresztünk. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint újra munkához látni. Ennél viszont egyszerűbb megoldás lenne a szinten tartás.
Be kell látnunk, hogy a valódi életben nem lesz elég a nyelvvizsga, ha nem társul hozzá megfelelő tudás. Hiába fénymásoljuk a diplománkat és küldjük el a legmenőbb munkahelyekre, ha ők tényleges funkcionális nyelvismeretet követelnek meg.
Meg kell tanulnunk nyelvet tanulni és megőrizni a már megszerzett tudást. Meg kell találnunk azokat a felületeket, lehetőségeket és praktikákat, amelyek szórakoztatva, akár pihentetve tanítanak. Az ilyen lehetőségek hatékonyan segítenek bennünket abban, hogy tényleges tudást szerezzünk, amelyek a munkaerőpiacon is hasznosíthatók.