A Föld tele van az Élet ragyogó megnyilvánulásaival. Gyönyörű virágokkal, meseszép állatokkal, pompás erdőkkel, élettel teli folyókkal.
Ám a Föld nem csak az élet megnyilvánulásait hordozza magában, hanem a halálét is. Férgeket, parazitákat, kiirthatatlan penészt, vírusokat.
Ahogy a lakásodban a nedves, nyirkos falon nem a rózsa terem, hanem a romlás és a rothadás élősködője, a penész kapaszkodik meg; ugyanígy, a rothadó tetemeket sem pillangók borítják be, hanem legyek, és férgek.
És így működik az életed is.
Amennyire gondosan műveled az életed talaját, amennyire gondosan tépkeded ki a gazt, olyan „teremtmények” születnek és jelennek meg rajta idővel.
A természet arra tanít, hogy a valódi, értékes gyümölcsökért meg kell dolgozni.
Ha hátradőlsz, és tétlen maradsz, a gaz, a gyom megfojt mindent. A rossz dolgok térnyeréséhez neked nem is kell tenned semmi rosszat, egyszerűen az is elég, ha tétlen maradsz.
Ha viszont gyakran szellőztetsz és frissíted a levegőt, nem engedsz teret a hideg nyirkosságnak; ha a kertedben nem engedsz utat a kártevőknek, hanem gondozod, odafigyelsz rá, a csodák fognak teremni.
De ha nem, akkor csak a rothadás gyümölcsei, és az elmúlás férgei. Rajtad múlik.
