Kati (nevezzük most így) úgy nevelkedett, hogy láthatatlan legyen. Arra tanították a szülei és nagyszülei, hogy mindig legyen tekintettel mások érzéseire és szükségleteire, és a sajátjaival sose foglalkozzon.
A családja világossá tette számára, hogy az ő feladata az, hogy adjon nekik, és soha ne várjon cserébe semmit. Ennek eredményeként Kati megtanulta, hogy amit ő szeretne, az nem is számít igazából.
Olyan volt, mintha ő mint személy, nem is létezett volna csak a tettei. Csak annyi volt az létezése célja, hogy mások számára ott legyen a nap 24 órájában.
Amikor Kati érzései és szükségletei időről időre a felszínre törtek, azt mondta magának, hogy ezek nem fontosak.
Azt mondta magának, hogy erős, és képes elviselni, hogy rabszolgaként kezelik. Folyamatosan győzködte magát: ha eléggé törődik másokkal, akkor végül mások is törődni fognak vele. és ez persze soha nem történt meg.
A belső stressz, hogy soha nem törődött saját érzéseivel és szükségleteivel, és emiatt mindig láthatatlannak érezte magát mások számára, végül összeroppantotta Kati egészségét. Kórházba jutott, és most végre magával is foglalkoznia kell.
Sokan tanulnak ma is láthatatlanok lenni – önmaguk és mások számára.
Milyen módon teremthetitek meg a láthatatlanságot?
- Mindig elhallgatsz. Nem szólsz magadért, amikor úgy érzed, hogy mások leértékelnek vagy nem látnak téged.
- Figyelmen kívül hagyod a saját érzéseidet és szükségleteidet másoknak kijáró „tiszteletből”.
- Folyamatosan elfogadod azt, amit mások akarnak, még akkor is, ha te valójában mást szeretnél.
- Vállalod a felelősséget olyan dolgokért, amelyekről tudod, hogy valójában nem is a te felelősséged.
- Elfogadod mások tiszteletlenségét, és fel is mented magadban őket a tetteikért.
- Úgy teszel, mintha minden rendben lenne, amikor valójában magányos vagy szomorú vagy.
- Konfliktuskerülő vagy. Mindenáron békét akarsz inkább, minthogy megingasd a hajót.
- Túl sok terhet viselsz otthon és/vagy a munkahelyeden, egyetlen panasz nélkül.
- Úgy teszel, mintha kedvelnél egy ételt, egy filmet, egy beszélgetést, akár a szexet is, minthogy kockáztasd a rosszallást vagy az elutasítást.
- Megengeded, hogy mások dühe vagy erőszakossága irányítson téged, hogy azt tedd, amit ők akarnak
- Mindent magad csinálsz, soha nem kérsz segítséget másoktól.
Milyen gyakran érzed úgy, hogy nem értékelnek, nem látnak, nem becsülnek meg?
Mennyire tükrözi ez azt, ahogyan önmagaddal is bánsz?
Ha a saját érzéseid és szükségleteid láthatatlanok önmagad számára, akkor végül mások számára is láthatatlanok lesznek.
Nem reális, ha folyamatosan félreteszed magad, és aztán elvárod, hogy mások értékeljenek és tiszteljenek téged.
Bármikor, amikor a konfliktus elkerülése érdekében eltűröd mások nemtörődöm vagy lekezelő viselkedését, te magad neveled arra őket, hogy láthatatlannak tekintsenek téged, hogy ne törődjenek az érzéseiddel és lényeddel.
Ha sokáig megengedted magadnak, hogy láthatatlan legyél, akkor most igazi kihívás elkezdeni törődni magaddal.
Hajlandónak kell lenned arra, hogy átmenj egy nehéz időszakon, amikor mások haragját és neheztelését kell átélned. Hiszen évekig arra nevelted őket, hogy ne törődjenek veled, vagy ne lássanak, és most megváltoztatod a szabályokat. Nem fog nekik tetszeni, de végül tisztelni fognak érte.
A magaddal való törődés során arra is rá fogsz jönni, hogy ki az a külső személy, aki valóban törődik veled, és ki az, aki csak kihasznál.
Azok az emberek, akik valóban törődnek veled, végül megtapsolják az öngondoskodásodat; míg azok, akik csak kihasználtak, állandóan haragudni fognak rád a változás miatt, és végül lemorzsolódnak.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy a láthatatlanságból átváltozzunk a meglátás és az értékelés irányába.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy hajlandó legyél elveszíteni másokat ahelyett, hogy továbbra is elveszítenéd önmagad.
Mégis, akárcsak Kati esetében, az életed múlik rajta.
Remélem, nem vársz addig amíg megbetegszel, vagy amíg úgy érzed, egyedül vagy mások által félredobva, hogy elkezdj láthatóvá válni önmagad számára.
Magaddal kell kezdened – azzal, hogy megtanulsz ráhangolódni, elismerni, értékelni és szeretetteljes lépéseket tenni magadért a saját érzéseiddel és szükségleteiddel kapcsolatban.
Ez azt jelenti, hogy személyes felelősséget kell vállalnod a saját érzéseidért és szükségleteidért, ahelyett, hogy mindenki másról gondoskodsz abban a reményben, hogy végül ők is gondoskodnak majd rólad.
Ha valaha is úgy szeretnéd érezni, hogy törődnek veled és szeretnek, akkor annak azzal kell kezdődnie, hogy te törődő és szerető viszonyban kerülsz önmagaddal!
