A módszer fontosabb, mint az erő, ha uralni akarod ellenségeidet. Azzal, hogy egy varjú aranygyöngyöket dobott egy kígyó közelébe, egyszer sikerült elérnie, hogy egy járókelő megölje a kígyót a gyöngyökért
Te is hajózz tovább, ó, államhajó! Hajózz tovább, ó Unió, erős és nagyszerű! Az emberiség minden félelmével, az eljövendő évek minden reményével, lélegzetvisszafojtva függ a sorsodon!
Ha el tudnánk olvasni ellenségeink titkos történetét, minden egyes ember életében találnánk annyi bánatot és szenvedést, hogy minden ellenségeskedést lefegyverezhetnénk
Ne nézz búsan a múltba, nem jön vissza. Bölcsen javítsd a jelent, ami a tiéd. Menj előre, hogy félelem nélkül és férfias szívvel nézz szembe az árnyékos jövővel
Mert a kor nem kevesebb lehetőség, mint maga az ifjúság, bár más ruhában, És ahogy az esti szürkület elhalványul Az égbolt tele van nappal láthatatlan csillagokkal
Túl sok költő Helikonja nem egy napsütötte domb, amelyet a múzsák és a gráciák látogatnak, hanem egy öreg, málladozó ház, tele homállyal és kísértetekkel
A magasságokat, melyeket a nagy emberek elértek és megtartottak, nem hirtelen repüléssel érték el, hanem amíg társaik aludtak, az éjszakában felfelé igyekeztek
Karácsony napján hallottam a harangokat Régi, ismerős énekeiket játszani, És vadul és édesen ismételgetni a szavakat Béke a földön, jóakarat az embereknek!
A nagy emberek által elért és megtartott magasságokat nem hirtelen meneküléssel érték el, hanem amíg társaik aludtak, ők az éjszakában felfelé igyekeztek
A diáknak a könyvtár négy falán belül van a maga Rómája, az egész izzó Itália. Könyveiben ott vannak az antik világ romjai és a modern világ dicsősége
Ne bízz semmi kellemes jövőben! Hagyd, hogy a halott múlt eltemesse halottait! Cselekedj – cselekedj az élő jelenben! Szív belül és Isten a fejed felett
Amilyen az íjhoz a zsinór, olyan a férfihoz a nő, Ha meghajlítja is, engedelmeskedik neki, Ha húzza is, mégis követi: Haszontalan egyik a másik nélkül
Az emberek által elért és megtartott magasságokat nem hirtelen meneküléssel érték el, hanem amíg társaik aludtak, az éjszakában felfelé igyekeztek
A sötétség és a nappal között, Mikor az éjszaka kezd leereszkedni, Jön egy szünet a nappali foglalatosságokban, Ezt nevezik a gyermekek órájának
És az éjszaka megtelik zenével, És a gondok, melyek a napot fertőzik, Összecsukják sátraikat, mint az arabok, És ugyanolyan csendben lopakodnak el
Ne tekintsük a visszavonhatatlan múltat teljesen elvesztegetettnek, teljesen hiábavalónak, ha a roncsain felemelkedve végül valami nemesebbre jutunk
Az ember élete nem abból áll, hogy látomásokat lát és álmokat álmodik, hanem abból, hogy tevékeny jótékonykodik és készségesen szolgál
A művészet hosszú, és az idő múlandó, És szívünk, bár szívünk erős és bátor, Mégis, mint tompa dobok, gyászmenetet ver a sír felé
Volt egy kislány És volt egy kis fürtje a homloka közepén Amikor jó volt, akkor nagyon-nagyon jó volt Amikor rossz volt, akkor borzalmas volt
Mi aszerint ítéljük meg magunkat, hogy mire érezzük magunkat képesnek, míg mások aszerint ítélnek meg minket, hogy mit tettünk már meg