Senki sem válhat igazán művelté anélkül, hogy ne folytatott volna olyan tanulmányokat, amelyek iránt nem érdeklődött. A neveléshez ugyanis hozzátartozik, hogy olyan tárgyak iránt is érdeklődjünk, amelyekhez nincs tehetségünk
A csöpögő vér az egyetlen italunk, A véres hús az egyetlen táplálékunk: Ennek ellenére szeretjük azt hinni, hogy egészségesek vagyunk, tartalmas hús és vér – Megint csak ennek ellenére jónak nevezzük ezt a pénteket
A költő elméje. Egy tartály, amely számtalan érzést, képet, képzetet foglal magába és tárol el, amelyek mindaddig ott maradnak, amíg az összes olyan részecske, amely egy új vegyületet alkothat, együttesen jelen van
Állandóan menekülni próbálnak A kinti és belső sötétség elől Álmodozva olyan tökéletes rendszerekről, hogy senkinek sem kell jónak lennie. De az ember, aki van, beárnyékolja Az embert, aki úgy tesz, mintha lenne
A költő dolga nem az, hogy új érzelmeket találjon, hanem az, hogy a hétköznapi érzelmeket felhasználja, és verssé feldolgozva azokat, olyan érzéseket fejezzen ki, amelyek valójában egyáltalán nem is érzelmek
Így a leggondosabb odaadással Így a legpontosabb figyelemmel A részletekre, beavatkozó előkészítéssel Annak, ami már elkészült Az emberek a zűrzavar csomóját tökéletes félreértéssé szorosabbra fűzik
Minden jelentős igazság magánvaló igazság. Amint nyilvánosságra kerülnek, megszűnnek igazságok lenni, tényekké válnak, vagy a legjobb esetben a közjellem részeivé, a legrosszabb esetben pedig jelszavakká
Egyetlen becsületes költő sem érezheti magát teljesen biztosnak abban, hogy amit írt, annak maradandó értéke van: lehet, hogy a semmiért vesztegette az idejét, és a semmiért rontotta el az életét
Ha arra vágysz, hogy a megvetés és a gyűlölet legteljesebb poharát, amit egy embertársad kiönthet érted, kiürítsd a pohárig, akkor hallja egy fiatal anyuka, ahogy a drága babát „ez”-nek nevezed
Valójában a nevelés feladatához tartozik, hogy segítsen bennünket abban, hogy ne a saját korunkból – mert ahhoz vagyunk kötve -, hanem korunk értelmi és érzelmi korlátai közül szabaduljunk ki
Így találok szavakat, amiket sosem gondoltam volna, hogy kimondok Olyan utcákon, amikről sosem gondoltam volna, hogy újra meg kellene látogatnom, amikor testemet egy távoli parton hagytam
A valódi, szellemében valódi és nem pusztán verbális istenkáromlás a részleges hit terméke, és a teljes ateista számára éppúgy lehetetlen, mint a tökéletes keresztény számára
Bármit gondolsz, légy biztos benne, hogy az az, amit gondolsz, bármit akarsz, légy biztos benne, hogy az az, amit akarsz, bármit érzel, légy biztos benne, hogy az az, amit érzel
Ne az öregek bölcsességéről halljak, hanem inkább ostobaságukról, Félelmükről és őrjöngésükről, Félelmükről a birtoklásról, A másé, vagy másé, vagy Istené
Az éretlen költők utánoznak, az érett költők lopnak, a rossz költők elcsúfítják, amit elvesznek, a jó költők pedig valami jobbá, vagy legalábbis mássá teszik azt
A vidéki embereknek a tehenek szelídek, És menekülnek minden bot elől, amit dobnak, De én egy félénk, városi nevelésű gyerek vagyok, És úgy tűnik, minden marha tudja
Mi a pokol? A pokol önmagunk. A pokol egyedül van, a többi alak benne csupán kivetítés. Nincs mi elől menekülni, és nincs mihez menekülni. Az ember mindig egyedül van
Nyilvánvaló, hogy a szenvedélyt éppúgy nem tudjuk megmagyarázni egy olyan embernek, aki még soha nem tapasztalta, mint ahogy a vaknak sem tudjuk megmagyarázni a fényt
Április a legdurvább hónap, mely a halott földből lilát nemesít Emlékezet és vágy keveredik Emlékezet és vágy keveredik Tompa gyökereket keverve tavaszi esővel
A televízió egy olyan szórakoztató médium, amely lehetővé teszi, hogy emberek milliói egyszerre hallgassák ugyanazt a viccet, és mégis magányosak maradjanak