A T-sejtek vagy T-limfociták a fehérvérsejtek egy olyan különleges csoportja, amely döntő fontosságú a szervezet immunválaszának mechanizmusában. A humán T-limfociták túlnyomó része a szerzett immunválasz folyamatában játszik szerepet, ebből fakadóan a jövőben hangsúlyosabb célpont lehet a genetikai és egyéb szenolitikus kutatások során.
A külső behatolók elleni védekezésért felelős sejteket a csontvelőben található hematopoietikus sejtek hozzák létre, amik a tímuszban (csecsemőmirigy, innen a nevük is) fejlődnek ki. A csontvelőből származó sejtek utánpótlását nagymértékben befolyásolja az idő, az életkor előrehaladtával ugyanis számuk rendkívüli módon apadni kezd.
A T-sejtes állomány kimerülésének következtében a szervezet nehezebben veszi fel a harcot a behatoló baktériumokkal és vírusokkal, ráadásul rendellenes működésük krónikus gyulladással, autóimmunitás kialakulásával és szöveti funkcióvesztéssel társulhat. Ez a magyarázata annak, hogy miért lehet akár életveszélyes is egy időskori baktérium- vagy vírusfertőzés. Mindezzel a tudomány eddig is tisztában volt, de mit hozhat a jövő?
Segíthetnek a genetikai kutatások?
Az immunképesség hanyatlásának korai jelei már az 50. életévet követően megmutatkozhatnak, ugyanakkor egyes öröklött vagy genetikai betegség esetén ennél korábban is jelentkezhetnek. A rendellenesség következtében a fertőzésekben történő megbetegedés és a halálozás kockázata emelkedik, ennek drasztikusan ékes példája a jelenleg is zajló COVID-19 koronavírus-járvány.
Számtalan kutatás rámutatott, hogy a vakcina felvétele ugyan életmentő lehet csupán egy influenzavírus esetében is, ugyanakkor a meggyengült hatékonyságú immunrendszer – különösen az idős személyek esetében – nem feltétlenül vált ki elegendő mértékű immunválaszt. Ez persze nem azt jelenti, hogy az oltás nem támogatná a korokozó elleni küzdelmet, csupán előfordulhat, hogy kiegészítő terápia is szükségessé válhat.
Az életkorhoz kapcsolható változások a T-limfociták populációjában és a sejtek apró alkotórészeinek működésében jelentkeznek. A genetikai, illetve az epigenetikai módosítások támogathatják az immunrendszer válaszkészségét, hosszabb távon pedig eredményesebbé tehetik a korokozók elleni küzdelmet.
Forrás: www.fightaging.org
