A Dél-Kaliforniai Egyetem professzora úgy látja itt az idő, hogy az öregedéssel foglalkozó szakemberek kiszélesítsék a kutatási területüket, és a vizsgálatokba az öregedés társadalmi jellemzőit is vonják be. Eileen M. Crimmins professzor szerint ugyanis a társadalmi jellemzők nem csupán homályos utalások a száraz statisztikai adatokban, és az élettartam meghosszabbítását célzó kutatások nem létezhetnek azok nélkül.
Rengeteg öregedési elmélet létezik, ezek közül az egyik legnépszerűbb és a tudósok között leginkább elfogadottabb egy 2013. évi tanulmányban jelent meg. A tudományos munka az öregedés kilenc változóját határozza meg, és elmagyarázza, hogy ezek alakulásai miként alakítják az öregedést. A kilenc változó között olyanok szerepelnek, mint a mitokondriális diszfunkció, a telomerek kopása vagy a sejtes öregedés.
Ezek egy része az életmód megváltoztatásával kordában tartható, néhányukra viszont még megoldást kell találniuk a tudósoknak. Mindenesetre a lényeg az, hogy az öregedés egy rendkívül összetett mechanizmus, amit számos külső (környezeti) és belső (biológiai) folyamat befolyásol. Eileen M. Crimmins professzor szerint azonban elérkezett az idő, hogy a kilences listát új taggal – az öregedés társadalmi jellemzőivel – bővítsük.
Mire alapozza a Dél-Kaliforniai Egyetem tudósa a felvetését?
Habár a szakemberek jórészt azonosították a lehetséges genetikai, táplálkozási, életmódbeli vagy farmakológiai beavatkozások hatékonyságát, a biológiai kölcsönhatások alakulásához további elmélyült munkára van szükség. Jelenleg is számos szenolitikus klinikai vizsgálat van folyamatban, így a 2013-ban meghatározott kilenc sarokkő egyáltalán nem tekinthető konstansnak és megváltoztathatatlannak.
Crimmins professzor széles spektrumú, reprezentatív vizsgálatokat végzett 56 országra kiterjedően, és kimutatta, hogy a társadalmi jellemzők határozottan előre jelzik az öregedést még abban az esetben is, ha a biológiai tényezők még nem mutatnak erre vonatkozó adatokat. A tudós egy sajtóközleményben mutatott rá a megfigyelése fontosságára:
Az emberi öregedés diverzitása szorosan összekapcsolható az életkor társadalmi mutatóival még abban az esetben is, ha az extenzív biológiát közvetítő tényezőket bevonjuk. Ez azt jelenti, hogy az öregedési folyamat társadalmi diverzitását csak részben magyarázzák a kutatók által napjainkban használt biológiai intézkedések.
Crimmins a vizsgálatai során öt társadalmi jellemzőre fókuszált: a társadalmi-gazdasági helyzetre, a gyermekkori és a felnőttkori traumákra, a negatív pszichés állapotokra, valamint a helytelen életmódra (például dohányzás és alkohol). Emellett a modellt a tudós olyan biológiai mérőszámokkal is kiegészítette, mint a telomer hossza, az epigenetikus életkor, illetve a biológiai és a kronológiai óra közötti különbség.
A szakember azt találta, hogy a társadalmi tényezők a biológiai tényezőkkel szemben sokkal inkább hozzájárulnak az eredmények varianciájához. Ez azt jelenti, hogy a professzor által vizsgált populációban a társadalmi tényezők sokkal hangsúlyosabban magyarázták az öregedés alakulását a biológiai tényezőknél. Ez pedig rendkívül újszerű és meglepő megállapítás, ugyanis a legtöbb öregedésgátló kutatás a biológiai okokra és a lehetséges beavatkozási pontokra fókuszál.
Egyelőre szükség lenne a biológiai adatok kiegészítésére
Crimmins professzor hangsúlyozza, hogy az öregedés teljes biológiai megértése valószínűleg szükségtelenné tenné a társadalmi mutatók figyelembevételét. Ám amíg a terület gyerekcipőben jár, addig érdemes lehet a biológiai és társadalmi tényezők adatainak összefésülése.
Messze van még az az idő, amikor képesek leszünk bevonni a biológiai öregedés minden markerét a humán populációra vetített vizsgálatokba. A bizonyítékok ugyanakkor azt sugallják, hogy az öregedés társadalmi jellemzőire történő összpontosítás segítheti az öregedés lassításának tudományos törekvéseit – hangsúlyozta Eileen M. Crimmins professzor.
Forrás: www.lifespan.io
