Úton-útfélen azt hallani, hogy a rendszeres testmozgás, a sport roppant egészséges és számtalan pozitív élettani hatással rendelkezik. De meddig? Van életkori határa a biztonsággal végezhető sportgyakorlatoknak? Egyáltalán eljöhet az az idő, amikor a rendszeres testmozgás már inkább ártalmas, mint jótékony? Milyen viszonyban áll egymással a sport és az öregedés?
Még mielőtt térdig gázolnánk a témába, érdemes eloszlatni egy általános tévhitet. Gyakran összekeverjük ugyanis a mozgáshiány és az inaktivitás következményeit magával az öregedéssel. Azt gondoljuk, hogy egyes betegségek kifejezetten az öregedés következményeként alakulnak ki, holott ez nem így van.
Pusztán arról van szó, hogy a modern kényelmes életmódunk és az ülő munkavégzés felgyorsította az életkorral összefüggő leépülésünket. Tehát az életvitelünk és nem az öregedés járul hozzá az olyan betegségek kialakulásához, mint például a 2-es típusú diabétesz, a rák vagy a szív- és érrendszeri elváltozások.
Nemes egyszerűséggel: nem vagyunk elég aktívak. Egy felmérés szerint Angliában a 16-24 évesek kevesebb mint fele felel meg az ajánlásoknak és végez aerob vagy izomerősítő testmozgást. A 65-74 évesek között még rosszabb az arány, itt 10 százalék alatt tesznek eleget az ajánlásoknak. Habár az egész Európai Unióra – és benne Magyarországra – vetítve nem áll rendelkezésre ilyen kimutatás, de biztosak lehetünk benne, hogy az adatok hasonlóan alakulnak.
Visszafordíthatja-e a sport az öregedési folyamatokat?
Számos tanulmány bizonyítja, hogy a rendszeres testmozgás hatékony segítség lehet az időskori izomvesztés megelőzésében, a mozgáskoordináció javításában, de még a depresszió kialakulásának megakadályozásában is.
Elnézve az idősebb és igen tevékeny, pörgős személyeket azt gondolhatnánk, hogy a fizikai aktivitás lassítja, vagy meg is fordítja az öregedést. Pedig az igazság az, hogy ezek az aktív idős emberek éppen olyanok, amilyennek természetszerűleg lenniük kell. Ez ugyanis evolúciós vívmány. A távoli múltunkban a vadászó-gyűjtögető életmódhoz szükség volt a fizikai aktivitásra.
Egy tanulmány rámutat, hogy fizikai teljesítőképességünk ugyan csökken az évek előrehaladtával, de drasztikus szint alá csak hozzávetőleg 70 éves korunk után esik.
Bár egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a rendszeres aerob testmozgás fiatalabb állapotba kényszeríti az öregedő sejteket, a sportnak felbecsülhetetlen preventív és életminőség javító szerepe is van.
Egy csoport 55-79 éves szabadidős kerékpárosok között végzet vizsgálat azt mutatta, hogy a mindennapi feladataikat sokkal könnyebben és hatékonyabban végzik el, mint sport nélkül élő társaik. A kerékpárosok emellett a mentális mozgékonyságot, a mentális egészséget és az életminőséget mérő teszteken is magas pontszámokat értek el.
A kutatások szerint minél korábban kezdi valaki a testmozgást annál jobb, de a 40 év felettiek vagy annál idősebbek is fizikailag aktívabbá válhatnak és élvezhetik annak pozitív élettani hatásait. Egy az Egyesült Államokban készült elemzés szerint azoknál a személyeknél, akik tizenéves koruktól 60 éves korukig heti 2-8 órát rendszeres testmozgást végeztek, 29-36 százalékkal csökkent a halálozási kockázat.
Modernkori problémák
Félreértés ne essék, senki nem akarja az orvostudomány fejlődésének szükségességét kétségbe vonni. Ám az inaktivitásunkkal és az elkényelmesedett életmódunkkal kapcsolatos problémákra sokszor épp az orvosoktól várjuk a válaszokat, a saját felelősségünket egyébként fel sem vetve.
Mit tehetünk mi magunk? Hajlott korunkra élsportolóvá kell válnunk az egészségünk megőrzése érdekében? Szerencsére erről szó nincsen! De a rendszeres, kissé tempósabb séta vagy egy társastánc tanfolyam beépítése a rutin teendők közé kulcsfontosságú lehet.
Az egészséges és hosszú élet egyik alappillére a fizikai aktivitás. Talán nem lesz mindenkiből ünnepelt élsportoló, aki felhúz egy futócipőt vagy felül egy kerékpárra. Mégis, a rendszeres testmozgás mindig meghálálja magát, és végső soron plusz évekkel ajándékozhat meg minket.
Forrás: bbc.co.uk
