Szinte lehetetlen úgy az öregedésről olvasni, tájékozódni, hogy az ember bele ne fusson a kifejezésbe: telomer vagy telomerek. Mit takarnak ezek a furcsa hangzású kifejezések, és mi közük van az öregedés szabályozásához?
Hogy rögtön a közepébe vágjunk: a telomer a DNS-lánc végén elhelyezkedő védőkupak, amely védelmet nyújt a károsodás ellen.
Hozzávetőleg úgy kell elképzelni, mint azt a cipőfűző végén található műanyagot, aminek senki sem tudja a nevét, de igen fontos feladatot lát el. Ha nem lenne, a cipőfűző hamar elhasználódna, tönkremenne, feladatát nem látná el. Pontosan így van ez a DNS-lánc és a telomer esetében is.
Minden egyes sejtosztódáskor a telomerek egy kissé károsodnak, egészen pontosan rövidebbek lesznek. A szervezetünk egy ideig javítja a hibákat, de az életkorunk előrehaladtával ez mind nagyobb kihívást jelent.
A telomerek végleg elkopnak, és megszűnik az az óvó funkció, amivel a DNS-lánc védelmét látták el. Innentől kezdve semmi sem védi a genomot a károsodástól.
Mennyi ez a szám, hányszor osztódhat a sejt?
A tudósok számításai szerint egy sejt 50-70 alkalommal képes osztódni a telomerek elkopása előtt, ezt követően olyan károsodásokat szenved, aminek következtében meghal.
Ez az öregedés folyamatának természetes része. Minél hosszabb telomerekkel rendelkezik valaki, annál hosszabb a várható élettartama, hiszen a genom károsodása mindinkább kitolódik.
A kutatások túlnyomó része azt mutatja, hogy a telomerek hossza – és általában sejtjeink öregedése – összhangban van számos általunk kontrollálható tényezővel.
Ilyen például az alvás, az étrend a testmozgás és a stresszkezelés. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, életvitelünk utasításként hat a telomerjeinkre, melyek ez alapján gyorsítják vagy lassítják a sejtöregedés folyamatát.
Mivel járulhatunk hozzá az öregedés lassításához? Szintén kutatások támasztják alá, hogy a napi hétórányi alvás, a minimum heti háromszori mérsékelt testmozgás, az omega-3 zsírsavak fogyasztása, illetve a stresszmentes életmód a telomerek csökkenésének lassulását eredményezik.
Arról egyelőre nincs konszenzus a tudományos világ berkeiben, hogy a pozitív életmódváltás vissza is állítja-e sérült telomereket, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a negatív tényezők jelentős mértékben csökkentik azokat.
Forrás: breakthroughs.com
