A tudomány rohamtempójú fejlődésével logikusnak tűnhet az a felvetés, hogy az idősebb szövetekben megjelenő génexpresszió epigenetikus szabályozásának kikényszerítése fiatal és egészséges sejtek létrejöttét eredményezi. A mechanizmust elméleti szinten képesek is vagyunk megvalósítani, ám akad néhány probléma.
A génexpressziós folyamat mesterséges megváltoztatásának némelyike ugyanis egyértelműen káros hatásokat vált ki mind az egészségre, mind pedig a szervezet élettartamára nézve. Elviekben persze, ha kizárólag az előnyös genetikai változtatásokat végezzük el, és a végeredmény kedvező élettani hatások kifejeződésével zárul, akkor a beavatkozás igazolható.
Ez legalábbis az elmélet. A gyakorlatban azonban igen gyakran érhető tetten, hogy még a kedvezőnek tűnő epigenetikus szabályozások is katasztrofális végeredménnyel zárulnak, mert például rákos sejtek kezdenek felszaporodni a beavatkozás hatására. A tudósokat ezért gyakran feloldhatatlan dilemma elé állítja a kérdés, hogy a rendellenesség vagy a beavatkozás okozza-e a nagyobb veszteséget.
Szabályozni vagy nem szabályozni: az itt a kérdés
Az említett dilemma a génexpresszió epigenetikus szabályozásának kapcsán is gyötri a kutatókat. A sejtek fiatalabb állapotba történő visszaállítása ugyanis számos rendkívül hasznos változást hordoz, amik segítenek minimalizálni az öregedés mélyben meghúzódó károsodásának hatásait.
Ugyanakkor a fiatalítás során jórészt nem rögzül az öregedés mögöttes károsodása, ami elsősorban a génexpresszió változását okozza. Ez azt jelenti, hogy a károsodás továbbra is fennmarad és előidézi a meglévő problémákat és diszfunkciókat. Egyes szakemberek épp ezért egyelőre megfelelőbb stratégiának gondolják a kárelhárítás, mint az azt kiváltó okok megszüntetését. Miről van szó?
Hozzávetőleg úgy képzeljük el, mintha munkába menet minden reggel belebotlanánk ugyanabba a kőbe. Egyik reggel a követ arrébb dobjuk (kárelhárítás), így az másnaptól már nem fog zavarni az utunk során.
A botlás elkerülése érdekében választhattuk volna azt is, hogy egyszerűen más útvonalon megyünk a munkába (kiváltó okok megszüntetése), így kikerüljük a szóban forgó követ. Csakhogy a probléma továbbra is fennáll, ugyanis az új útvonalon is akad egy kő, amibe szintén belebotlunk.
Forrás: fightaging.org
