Az idő tényleg egy nagy, folyamatos rongy, nem igaz? Szokásunk, hogy az időből olyan darabokat vágunk ki, amilyenek nekünk megfelelnek, így hajlamosak vagyunk elhitetni magunkkal, hogy az idő a mi méretünk, de valójában csak folytatódik és folytatódik
Öngyilkosok? Szívroham? Az újságokat nem érdekelte. A világ tele volt halálozási módokkal, túl sok volt, amiről nem lehetett volna beszámolni. A hírértékű haláleseteknek kivételesnek kellett lenniük. A legtöbb embert nem figyeltek meg
Csak annyit tehetett, hogy így várt, türelmesen, amíg kint világosodik, és a madarak felébrednek, és elkezdik a napjukat. Csak annyit tehetett, hogy bízott a madarakban, az összes madárban, a szárnyaikban és a csőrükben
Apósom véleményére válaszolva nem nyilvánítottam véleményt. Ő nem az én véleményemre volt kíváncsi. Csupán a hitét fejtegette, egy olyan meggyőződést, amely az örökkévalóságig változatlan marad
A csavarokra és a boldogságukra gondoltam. Talán örültek, hogy megszabadulhattak a tojásütőktől, hogy független csavarok lehetnek, hogy fehér tálcákon lubickolhatnak. Jó érzés volt látni őket boldognak
Téged elveszíteni a legnehezebb nekem, de az irántad való szerelmem természete az, ami számít. Ha féligazsággá torzul, akkor talán jobb, ha nem szeretlek. Az eszemet meg kell tartanom, de téged elveszíteni
Születésem pillanatától kezdve úgy éltem, hogy a fájdalom állt életem középpontjában. Az egyetlen életcélom az volt, hogy megtaláljam a módját annak, hogy együtt tudjak élni az intenzív fájdalommal
Még mindig imádtam Naokót. Bármennyire is elferdült és csavaros volt ez a szerelem, mégis szerettem őt. Valahol bennem még mindig megmaradt egy tágas, nyitott tér, érintetlenül, Naokónak és senki másnak
Április és május fájdalmas, magányos hónapok voltak számomra, mert nem tudtam beszélni veled. Soha nem tudtam, hogy a tavasz ilyen fájdalmas és magányos lehet. Jobb három február, mint egy ilyen tavasz
Ha vele vagyok, fájdalmat érzek, mintha egy fagyott kés szúrna a mellkasomba. Szörnyű fájdalom, de a vicces az, hogy hálás vagyok érte. Olyan, mintha ez a fagyott fájdalom és a létezésem eggyé válna
Elvesztettem néhány barátomat, mert olyan híres lettem, olyanokat, akik csak feltételezték, hogy most már más leszek. Úgy éreztem, hogy mindenki utál engem. Ez volt életem legboldogtalanabb időszaka
Soha többé nem látnám őt, csak az emlékezetemben. Itt volt, és most elment. Nincs középút. Valószínűleg egy olyan szó, amit a határtól délre találhatsz. De soha, de soha nem a naptól nyugatra
Tudom, mennyire számít nekem a fikció, mert ha ki akarom fejezni magam, ki kell találnom egy történetet. Egyesek ezt képzeletnek hívják. Számomra ez nem képzelet. Ez csak a megfigyelés egy módja
A pénznek persze nem volt neve. És ha lenne neve, akkor már nem lenne pénz. Ami a pénznek igazi értelmét adta, az a sötét éjszakai névtelensége, a lélegzetelállító felcserélhetősége volt
Mintha egy nagyszerű teremtmény úgy öregedett volna meg, hogy nem tudta volna kifejezni az érzéseit. Nem mintha nem tudta volna, hogyan fejezze ki őket, hanem inkább azt nem tudta, mit fejezzen ki
A történet szerepe a legszélesebb értelemben az volt, hogy egy problémát átültessen egy másik formába. Olyan volt, mint egy darab papír, amelyen egy varázsigének megfejthetetlen szövege volt
Nem arról van szó, hogy az életünk egyszerűen világosra és sötétre oszlik. Van egy árnyékos középút. Az árnyékok felismerése és megértése az, amit az egészséges intelligencia tesz
Talán csak elbújt valahol. Vagy elutazott, hogy hazajöjjön. De szerelembe esni mindig elég őrült dolog. Lehet, hogy a semmiből bukkan fel, és csak úgy megragad. Ki tudja, talán már holnap
Már a gondolat is elég volt, hogy az ilyen emberek intoleráns világnézete, felfuvalkodott önfölényérzete és saját meggyőződésük érzéketlen ráerőltetése másokra dühvel töltse el
Az álmodozás a regényírók nappali munkája, de álmaink megosztása még fontosabb feladat számunkra. Nem lehetünk regényírók e nélkül az érzés nélkül, hogy valamit meg kell osztanunk