Olyan ez, mintha az ember a temetésén járna, mintha a veszteséget látogatná meg a legtisztább és legmonumentálisabb formájában, ezt a vad sötétséget, amely nemcsak ismeretlen, de amelybe az ember nem is léphet be önmagaként.
– Harold Brodkey
Olyan ez, mintha az ember a temetésén járna, mintha a veszteséget látogatná meg a legtisztább és legmonumentálisabb formájában, ezt a vad sötétséget, amely nemcsak ismeretlen, de amelybe az ember nem is léphet be önmagaként
