Luxusmárka indítás – hogyan? Hát így!

Luxusmárka indítás - hogyan? Hát így!

A definíció szerint a luxusmárka olyan kiemelkedő márka, amelynek ára indokoltan magas, és amelyet – legalábbis elsősorban – a társadalmi-gazdasági elit egy kiválasztott csoportjának szánnak.

Kérdésed van? Elakadtál? Itt tudsz írni, és válaszolok!

De a luxus nem az elérhetetlenségről szól: nem lehet profitálni azokból a fogyasztókból, akik nem tudják megvenni a márkát.

A luxus inkább arról szól, hogy a fogyasztó kicsit túlfeszíti a húrt, hogy valami rendkívüli, az anyagi lehetőségeihez képest meglehetősen drága dolgot vásároljon.

Ha például te egy Jeep Wrangler JL Rubiconnal szoktál kiruccangatni (árcédula: kb. 25M Ft), mert erre volt pénzed, akkor ez valójában nem luxus a számodra, bár lehet, hogy kellemesen érzés, hogy sokak számára az.

Alternatívaként, ha a lehetőségeiden túlmutatva vettél volna egy Bentley Bentaygat, amire egy 55M Ft-os árcetlit ragasztottak, az lett volna az igazi luxus.

Mielőtt mélyebben belemennénk a luxusról szóló vitába, úgy gondolom, hogy jó lesz tudomásul venni két alapvető tényt:

  1. A luxus relatív. Az egyik ember luxusa gyakran a másik (általában gazdagabb) mindennapi életmódja. És fordítva.
  2. A luxus mércéje változékony. A ma luxusa gyakran a holnap általánosan elvárt színvonala (mobil, laptop, fényképezőgép, kocsi, cipő…). A luxusmárkákra ezért állandó nyomás nehezedik a nem luxusmárkák részéről, amelyek megpróbálnak hasonló értéket kínálni olcsóbban, így erodálva a luxus státuszát.

Ma sok szó esik a luxus változó természetéről. Bár a szajkózott változások egy része nem több, mint a történelmi rövidlátás eredménye, bizonyos fejleményeket érdemes megjegyezni.

  1. A luxusnak több rétege van, mint valaha, hogy megfeleljen a jólét új szintjeinek. Több a milliárdos, több a multimilliomos, több a milliomos, és több a csak szimplán tehetős ember. Egy Kia Sportage (9M Ft) a jólét bizonyos szintjén luxusautónak számít, egy magasabb szinten a BMW X7-es sorozat (45M Ft) elfogadható, egy még magasabb szinten a Maybach S 650 (140M Ft) kaliberű autókra sem emeli fel senki a fejét. Valakinek egy 50.000 Ft-os Seiko már elég menő, más 1M Ft-os Breitlingben nyír füvet, mert az a játszós-órája.
  2. A luxusvásárlók nagy része ma már kevésbé érdekelt az egységes státusz/identitás szimbólumok megvásárlásában, és inkább az egyéni stílus kialakítását és az eredeti módon való önkifejezést választja. A feszültség a hagyományos (biztonságosabb valódi luxus) és az innovatív luxus között mindig is jelentős volt. Jelenleg a luxus keresgélés inkább az innovatív, mint a hagyományos felé hajlik.
  3. Mostanában több “osztályon kívüli” vásárlás van, mind felfelé, mind lefelé (pl. 500.000 Ft-os Gucci táska egy 10.000 Ft-os espadrilles cipővel, mert az baromi kényelmes). A tehetősek nem érzik kötelességüknek, hogy mindig expanzívan vásároljanak (valójában a tehetősek jellemzően a legjobb ajánlatot keresik, bármit is akarnak vásárolni, legyen az bármilyen extravagáns). A nem túl tehetőseknél is kialakult a luxus iránti étvágy, amikor és ahol megengedhetik maguknak.
  4. Növekvő tendencia az, hogy többet költenek luxusélményekre, mint árukra. Ez a tendencia a tapasztaltabb gazdagok körében erősebb, akik már tudják, hogy a tárgyak vonzereje elhasználódik, míg a szép élmények csak még szebbé válnak az idő múlásával, ahogy emlékeznek rájuk, mesélnek róluk és újra elmesélik őket.
  5. Most több a luxus hype és kevesebb a klasszikus. A luxust a hagyományok által vezérelt múltban a klasszikusok határozták meg. Az újdonságvezérelt jelen, amely a nem luxus-ágazatokban is megmutatkozik, édes, de rövid életűvé teszi a hype-olt luxusmárkák sikerét.

A luxus változatlansága

Mindezen jelentős fejlemények ellenére a luxus természete lényegében változatlan maradt.

Az emberek azért vásárolnak luxusmárkákat, hogy:

  1. Különlegesnek és a tömegből kiemelkedőnek érezzék magukat.
  2. Felsőbbrendűnek és kiváltságosnak érezzék magukat.
  3. Így érezze magát értékesnek és fontosnak.
  4. Lehetőség és szabadság gyakorlása (“megengedhetem magamnak“, “megtehetem“).
  5. Jutalmazzák magukat az erőfeszítésekért és eredményekért.
  6. Vigasztalják magukat és felépülnek egy-egy kudarc vagy szerencsétlenség után.
  7. Jelzi a státuszt (státusszimbólum), elismerést és tiszteletet parancsol.
  8. Kifinomultságot, ínyencséget és/vagy perfekcionizmust demonstrál.
  9. Az érzékek gyönyörködtetése, kellemes érzések megtapasztalása, illetve a jövőbeli kedvező élmények infrastruktúrájának megteremtése.
  10. Tartozás egy bizonyos csoporthoz és életmódhoz.
  11. Emlékezteti az embert a “valódi” (értsd: vágyott) identitására.
  12. Reményt ébreszt és motivációt és energiát mozgósít.
  13. Kényeztesse magát, gondoskodjon magáról.
  14. Szeretve, gondozottnak, sőt elkényeztetettnek érezze magát.
  15. Hála, csodálat vagy nagy rajongás érzését mutatni.

A luxusmárkák kifejezetten arra hivatottak, hogy a fogyasztók számára eszközként szolgáljanak e feladatok közül egy vagy több teljesítéséhez.

Íme, a luxusmárka fejlesztésének és vezetésének tíz örök érvényű alapelve:

  1. A luxusmárka mindenekelőtt kiváló minőségű termék és/vagy szolgáltatás (a versenytársakhoz képest a minőségi különbség ajánlott, de nem kötelező).
  2. A termékeket és szolgáltatásokat nem a fogyasztói ízlés és elvárások szerint tervezik és hozzák létre, még akkor sem, ha azok vonzóak és kielégítik az olykor mélyen rejtőző, rejtett vágyakat. A luxusmárka saját mércét állít fel, és nem ragaszkodik a divathoz. Van egyfajta vezetői jellege; kivételes, egyedi, eredeti, művészi-kreatív, meglepő és újszerű (de soha nem nevetséges vagy potenciálisan taszító módon különös).
  3. Egy luxusmárka legfontosabb értéke túlmutat a termék alapfunkcióján vagy praktikumán.
  4. A luxusmárkáknak van valami extravagáns / túlzó / felesleges és túlságosan nagyvonalú. Valami, amire nyilvánvalóan nincs szükség: indokolatlanul drága anyagok használata, minden igényt és követelményt messze meghaladó teljesítmény, eltúlzott szolgáltatási szint.
  5. Egy luxusmárka mindig a minőség iránti buzgalmat, magasan tartott értékeket vagy akár ideológiát, sajátos kultúrát fejez ki, a hedonizmus érzésével, az élet iránti szenvedéllyel és a szabad szellemmel együtt.
  6. Egy luxusmárka mindig kapcsolódik az adott korszakban világot irányítók köréhez és a kor sikerszimbólumaihoz.
  7. Egy luxusmárka mögött gyakran legendák állnak különc zseniális alkotókról, rejtélyes gyártási folyamatokról, titkos formulákról, kivételes készítményekről és körülményekről.
  8. Egy luxusmárkát soha nem demokratikus módon, hanem inkább tekintéllyel, sőt diktatúrával irányít egy zseniális alkotó vagy egy ihletett vezető, aki kívül-belül erős szenvedélyt mutat a termék iránt és pedantériát minden apró részlet iránt.
  9. Egy luxusmárkának valamilyen módon ritkának vagy nehezen elérhetőnek kell lennie. A márka ismertsége és az iránta való vágy néha széleskörű (miközben a vásárlók számának korlátozottnak kell lennie), máskor pedig csak kevesekre korlátozódnia, akik ismerik. Maguknak a vevőknek sem szabad hajlamosnak/képesnek lenniük arra, hogy túl gyakran vásárolják meg a luxusmárkát.
  10. A luxusmárka vásárlói elvárják, hogy megkülönböztessék őket a többiektől, és szeparálva is legyenek tőlük (“VIP vagyok!”). Ugyanakkor különleges intimitást várnak el maguk és a vállalat, illetve annak vezetői között, valamint rugalmasságot a másokat sújtó szabályok tekintetében.

Szóval hajrá! 

Nem a túlárazástól leszel luxus.

Ha pedig elég jó a cuccod/szolgáltatásod, írj rám és kiteszem az oldalra.

Kérdésed van? Elakadtál? Itt tudsz írni, és válaszolok!

Az Első

Szia! Attila vagyok, az Első. A Gazdagsag.hu megálmodója és alapítója. A weboldal több weboldal egyesítésével jött létre és fejlődik önállóan tovább. A tanácsom: ne csak olvass, hanem hasznosíts és küzdj meg a céljaidért. Megéri!

Vélemény, hozzászólás?

Legújabb innen - Anyagi Gazdagság