Egy ma született átlagos csecsemő minden eshetőség szerint elég hosszú ideig él majd, hogy láthassa a 22. század első éveit. A sajtóból és a híradásokból egyre gyakrabban hallunk olyan tudományos előrejelzéseket, melyek szerint nincs mesze az az idő, hogy az átlag életkor három számjegyű legyen.
Vajon mikor lép ki az örök élet a tudományos-fantasztikus regények lapjairól, és hogyan fogadja majd azt az emberi társadalom?
Az örök élet utáni vágy, a halál legyőzése attól a pillanattól kezdve mellettünk van, amióta az emberiség rádöbbent saját létezésére. Az istenek, az isteni lények – legyenek akár gonoszak, ártók vagy jóindulatúak és segítők – kezdetektől fogva tetten érhetők minden népcsoport hitvilágában. Egyesek esendők, mások tévedhetetlenek, de abban kivétel nélkül hasonlítanak egymásra, hogy vagy nagyon hosszú életet élnek, vagy halhatatlanok.
De az örökéletű lényekkel való találkozáshoz nem is szükséges vallásosnak lennünk. A hollywoodi filmstúdiók ontják magukból a vámpíros, zombis, szuperhősös mozikat, melyekben halhatatlan lények a központi figurák.
Mindez jól bizonyítja azt, hogy ilyen vagy olyan formában őseinket és a mai modern embert is kifejezetten foglalkoztatta a halál legyőzése.
Tisztázni kell, mit jelent az élet meghosszabbítása
Óvatosan kell bánni a kifejezésekkel, ha az emberi élet végének kitolásáról beszélünk. Hiszen például a kemoterápia vagy a kardiovaszkuláris kezelések is életmeghosszabbító technológiának tekinthetők. Egy halálos beteg sikeres kezelése ugyanis minden nappal meghosszabbítja az életét.
A technika fejlődése tehát már önmagában tekinthető az élet meghosszabbításának lehetőségeként. Jól példázza ezt az a statisztikai adat, mely szerint minden új generáció várható életkora kissé növekszik. (Természetesen nem kalkulálva a természeti katasztrófákkal, háborúkkal.)
A Brit Statisztikai Hivatal tízévente közöl adatokat Anglia és Wales lakosainak várható élettartamáról immár öt évtizede. Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy a lakosok várható élettartama évtizedenként hozzávetőleg két-három évvel növekedik.
Minek köszönhető ez? A fejlett és fejlődő világokban az emberek minden nap tiszta vízhez, tápláló ételhez jutnak, életüket viszonylagos biztonságban élhetik le.
A technika és az orvostudomány fejlődésével a betegségekre, járványokra gyógyszereket, vakcinákat kísérleteznek ki, ami meghosszabbítja a várható élettartamot.
Dr. Aubrey de Grey, a SENS kutatója úgy véli, hogy ha az életkorral összefüggő betegségekből több embert lehet eredményesen kezelni, mint amennyi a betegségbe belehal, akkor az élettartam nem csak exponenciálisan növekszik majd, de a sérülékenység is késleltethetővé válik.
Mi lesz az emberiséggel?
A hosszú élet (pláne az örök) azonban roppant társadalmi változásokat is követel. Bizonyos, hogy az az életmód, amit jelenleg az emberiség él, a jövőben nem lesz fenntartható. Kevés tanulmány foglalkozik azzal, hogy mit gondol a ma társadalma az emberi élettartam jövőbeli nagymérvű emelkedéséről.
Ezen kevés tanulmányok egyike a Queenslandi Egyetemen készült 2011-ben. A kutatók 605 főt kérdeztek meg telefonon. A résztvevők túlnyomó többsége aggodalmát fejezte ki a túlnépesedéssel, a közrend romlásával, a vallási összecsapásokkal kapcsolatban.
Elmondásuk szerint ezek a problémák erősödni fognak az emberi élettartam növekedésével párhuzamosan.
A szegények és gazdagok közötti társadalmi szakadékot minden bizonnyal tágítani fogja, ha az élet meghosszabbítását célzó kezelések az állami egészségügyi szolgáltatók számára nem áll majd rendelkezésére.
Amennyiben a szegényebb, leszakadó vagy teljesen leszakadt társadalmi rétegek nem lesznek képesek megfizetni a magánkezelések árát, az szélsőséges esetben még zavargásokhoz is vezethet.
John Harris bioetikus professzor kifejtette annak fontosságát, hogy az élettartam meghosszabbítása inkább csökkentse, mint növelje az egyenlőtlenségeket.
A terápiára elérhetőségére és funkciójára úgy kell tekintenünk a jövőben, mint a kötelező oltásokra, melyek több millió ember életét mentik meg. Szegényt és gazdagot egyaránt.
Forrás: eandt.theiet.org
