A címben szereplő kérdésre rögtön rá is vághatnánk a választ: egy fajta, hiszen az öregedés nem más, mint a ráncok és az ősz haj megjelenése, valamint a fizikai és kognitív egészség visszaszorulása.
A válasz azonban nem ilyen egyszerű. Úgy néz ki ugyanis, hogy a sejtjeink szintjén a szervezetünkben számos biológiai mechanizmus húzódik meg, amik mind-mind hozzájárulnak azon folyamatok összességéhez, amit egyetemesen öregedésnek nevezünk.
Az öregedés tehát egy rendkívül összetett biológiai folyamat, nincs egyetlen, jól körülhatárolható szegmense, amit a tudósok könnyedén orvosolhatnának.
A helyzetet pedig csak tovább bonyolítja, hogy a sejtes szintű változásokon túl az életmód, a környezeti tényezők, a genetika és a táplálkozás is hozzájárul a szervezet egészségének megbomlásához, illetve az öregedéssel összefüggő betegségek megjelenéséhez.
A genetikai öregedés elmélete
Számos kutató osztja azt a nézetet, mely szerint az öregedés hatása tetemes genetikai és környezeti tényező folyománya, ám ezek kifejeződése személyenként változik. A szakemberek szerint a képlet egyszerű: születésünkkor vagy megütjük a genetikai főnyereményt; olyan géneket öröklünk a felmenőinktől, amelyek garantálják a hosszú és egészséges életet, vagy nem.
Az örökletes öregedés elmélete ugyanis azt sugallja, hogy a magassághoz vagy a hajszínhez hasonlóan az élettartamunk alakulását is meghatározzák a szülőktől kapott gének. Csakhogy a legfrissebb, több ezer családfát alapul vevő kutatások szerint a gének szerepe túlértékelt, és mégsem annyira determinálják a várható élethosszt, mint azt addig hittük.
Bár a genetikai öregedés elméletének bizonyítékai továbbra is sziklaszilárdan tartják magukat, egyre inkább kezd uralkodóvá válni az a tudományos nézet, hogy életünket jelentősebben befolyásolja az életmód, a testmozgás, a táplálék és a stressz.
Az oxidatív stressz és a telomerek hossza
Az öregedés során a környezeti kitettség okozta károk mind felhalmozódnak a DNS-en. Sejtjeink jó ideig képesek kijavítani ezeket a hibákat, ám eljön az az idő, amikor a sejtek reprodukciós képessége megszűnik, és az eredeti állapot visszaállítása már nem érhető el.
Egymástól független kutatások sora bizonyítja, hogy a DNS-károsodásért nagyrészt az oxidatív stressz tehető felelőssé. A szervezet ugyanis már nem rendelkezik elegendő antioxidánssal, amely gátat szabhatna a szabad gyökök kiváltotta káros folyamatoknak.
A DNS-károsodás másik fő okozója a telomerek – a kromoszómákat védő kupakok – kopása. A telomerek az életkor előrehaladtával, illetve a sejtosztódással természetes módon rövidülnek, egy idő után pedig már képtelenek ellátni elsődleges feladatukat, a DNS, így a genetikai információ védelmét. A kutatások szerint a telomerek kopása közvetlen kapcsolatban áll az életkorral összefüggő betegségek megjelenésének kockázatával.
A mitokondriumok szerepe és az agy öregedése
A sejtek erőművei, vagyis az energia termelésében és tárolásában kulcsszerepet betöltő mitokondriumok irányába az utóbbi években egyre több figyelem irányul. A kutatók rájöttek, hogy a mitokondriális funkciók, illetve az öregedés folyamata között szoros összefüggés mutatható ki.
Az emberi életévek múlásának egyik sarkalatos pontja a kognitív funkciók alakulása. Az öregedéssel az agy bizonyos területei – leginkább azok, amelyek a memóriához és a tanuláshoz kapcsolhatók – hanyatlani kezdenek. Egyes esetekben pedig olyan kóros elváltozások jelenhetnek meg, mint az Alzheimer-kór, vagy más neurodegeneratív betegségek.
Mit tehetünk az öregedés lassításáért?
Amint az látható, az öregedés mechanizmusa igen sokrétű, noha a tudomány az ígéretes gyógymódok felfedezésének küszöbén áll. Amíg a kutatók a válaszokat keresik, addig mi magunk is tehetünk valamit az egészséges és hosszú élet elérése érdekében.
Magától értetődőnek tűnik, hogy a testmozgás és az egészséges táplálkozás jót tesz a vitalistásnak, de számos tanulmány alátámasztja, hogy a mozgás és a megfelelő minőségű élelmiszerek magasfokú öregedésgátló hatással is rendelkeznek.
Forrás: medicalnewstoday.com
